A nyáron fejeződött be a Magyar Nemzeti Bank aranytartalékának teljes körű ellenőrzése, amelyet Varga Mihály jegybankelnök kezdeményezett hivatalba lépése után. Az audit megerősítette, a Magyarországon tárolt 94,73 tonna arany hiánytalanul és kifogástalan állapotban van, míg a tartalék kisebb része továbbra is a londoni Bank of Englandnél található. A téma a parlamentben is napirenden volt Matolcsy György távozása után, különösen azt követően, hogy az Állami Számvevőszék jelentős vagyonvesztést tárt fel a jegybank alapítványainál.

De vajon hosszabb távon mekkora szerepet kaphat az arany a tartalékokban az államkötvényekhez képest? És hogyan illeszkedik a Magyar Nemzeti Bank aranystratégiája a nemzetközi trendek sorába? Ahogy a legtöbb igazán fontos kérdésnél, itt sincs egyetlen, mindenki számára működő recept. Egy nagy, zártabb gazdaság számára más lehet az ideális arány, mint egy kisebb, nyitott országnál. És más a helyzet ott, ahol a politikai cél az, hogy nagyobb távolságot tartsanak a nyugati világtól, mint ott, ahol a devizatartalék befagyasztásának veszélye szinte nem is létezik.

a devizatartalék egyik legfontosabb szerepe a piaci beavatkozás lehetősége: ha kell, erősíteni vagy gyengíteni tudja vele a jegybank a saját devizáját. Ehhez viszont gyorsan mozgósítható, likvid eszközökre van szükség – az arany pedig ezen a téren nem mindig ideális. Igaz, ha népszerűsége tovább nő, az a likviditását is javíthatja. Más szempontból viszont az is számít, milyen hozamot hoz a tartalék, és mennyire biztonságos vagy kockázatos az egyes eszközök tartása. Éppen ezért a diverzifikáció, vagyis a különböző eszközök vegyítése mindenképpen előnyös: az arany itt is kiegészítő, stabilizáló szerepet kaphat. A világ tartalékainak egyötödét ma az arany teszi ki. A júliusi adatok szerint globálisan 21,7 százalék volt az arány, Magyarország szinte hajszálpontosan követte ezt a szintet: 21,6 százalékkal. A nemzetközi kép azonban nagyon vegyes. A World Gold Council szerint az Egyesült Államokban a tartalék 77,9, Németországban pedig 77,6 százaléka aranyban van. Japánban viszont csak 6,9 százalékot tesz ki, Kínában pedig mindössze 6,8-at – pedig Peking az elmúlt években látványosan növelte vásárlásait. Az USA-ban inkább az árfolyamváltozás és a többi eszköz átrendeződése módosítja az arányt, tényleges tranzakció gyakorlatilag egy évtizede nem volt. Németországban a magas arány ellenére inkább az eladások jellemzőek.

A régióban is találunk érdekességeket. Lengyelország az utóbbi években jelentősebb vásárlásokba kezdett, így a korábbi 3–4 százalékról ma már 21,4 százalékra nőtt az arany aránya a tartalékban. A csehek ezzel szemben 2019-ig inkább eladtak, azóta viszont ők is egyre nagyobb mennyiséget halmoznak fel. „Nem baj, ha a magyar tartalékokban is megjelenik az arany, de persze az árának volatilitása miatt óvatosnak is kell lenni vele: az árfolyam emelkedésből lehet profitálni, de a csökkenés lehetősége is fennáll. A fentiek alapján az is látható, hogy a magyar stratégia messze nem egyedülálló, más régiós országokban is vásároltak a jegybankok aranyat, de az sem állítható, hogy ez a gyakorlat teljesen általános lenne.

Az arany tehát idén több mint 45 százalékot drágult, és ismét bebizonyította, hogy válságos időkben a befektetők első számú menedéke. A magyar tartalék 110 tonnára nőtt, ezzel szinte hajszálra megegyezik a világátlaggal, miközben a régiós országok is hasonló stratégiát követnek. Az arany egyszerre jelent biztonságot és kockázatot: árfolyam-emelkedéssel lehet rajta nyerni, de a volatilitás miatt veszíteni is. A tanulság világos: az arany tartósan fontos eleme marad a tartalékoknak, de nem csodaszer – inkább biztosíték egy bizonytalan világban.

forrás:index.hu