Az eurózóna válsága tovább folytatódik, és a politikusok folytatják az átfogó és tartós megoldás keresését. A legfontosabb kérdés továbbra is az, hogy hogyan lehet az országoknak bevezetni a megszorító intézkedéseket, mialatt a növekedést serkentik és kötelesek fizetni az adósságokat is?

Hogyan lehet önfenntartó, erőteljes a gazdaság? Számos lehetséges megoldásra tettek a szakemberek javaslatot, hogy megoldják ezt a problémát. Számos javaslat irányult arra, hogy hogyan hozhatják ki a legtöbbet az Európai Központi Bankban tárolt jelentős arany tartalékból. Az euróövezet arany tartaléka közel 10.000 tonna, és köztudott, hogy egyes válság által érintett országok, beleértve Portugáliát és Olaszországot, jelentős hányadát birtokolják ennek a vagyonnak. Ezek a tartalékok biztosítékul szolgáltak ezekben az országokban az elmúlt évtizedben, köszönhetően az arany egyedülálló megőrzési jellemzőinek. Mindazonáltal a kérdés jogos, hogy ezek az aranytartalékok milyen szerepet játszanak abban, hogy enyhítsenek a problémán. A legtöbb szakember egyetért abban, hogy azonnali értékesítésre nem az arany a válasz. Eltekintve a nyilvánvaló problémától, hogy az adóssággal küzdő európai országokban az adósság mértéke meghaladja az arany tartalékok értékét, a meglévő uniós jogszabályok tiltják az ilyen lépést. Közös megállapodások korlátozzák az arany eladását védve ezzel a közös nyugat-európai tartalékokat. Az összes aranytartalék egyszerre történő eladása nem lenne elég egy évnyi adósságszolgálati költség törlesztésére sem. Ez ahhoz hasonló, amikor egy egyén eladna mindent, ami a tulajdonában van, annak érdekében, hogy néhány havi jelzáloghitelt kifizessen. Mégis hogyan segíthet az arany egy átfogó és erőteljes megoldásban?

A válasz a fenntarthatatlan hitelfelvételi gyakorlatban rejlik, aminek hátrányaival most szembesülnek az eurózóna országaiban. A válság alatt például Portugália hitelfelvételi költségei elértek az Eu-korszak csúcsára; több mint 20%-a az ötéves államkötvénynek, és több mint 16%-a a tíz évi adósságra vetítve. Közben Olaszország hitelfelvételi költségei nőttek elválaszthatatlanul közelebb a 7%-os 10 éves hozamhoz, itt látható leginkább az a pont, hogy az állami hitelfelvétel fenntarthatatlanná válik. Mindkét országban, különösen Olaszországban, jelentős aranytartalékok vannak. Az aranytartalékok egy részének használata fedezékül, jelentősen csökkenthetné az arányt, amely az egyes említett országok adósságrátája. Nemcsak ez segítene e kormányoknak csökkenteni a finanszírozási költségeket, de lehetővé tenné számukra, hogy visszanyerjék a kötvénypiac bizalmát, és gondoskodna egy lélegzetvételnyi szünetről. Az arany kiválóan alkalmas ilyen feladatokra. Vannak előzmények az arany használatának ilyen módjára. Például, Olaszországba érkezett egy 2 milliárd USD értékű segítség a Bundesbanktól 1974-ben, amikor az aranyat ajánlották biztosítékként. Indiában használták az aranyat fedezetként 1991-ben, amikor kölcsönt kértek a Bank of Japan-tól és másoktól. Portugália igényelt kb. 1 milliárd USD-t az 1975-77-s pénzügyi válság során a BIS, Bundesbank és a svájci Nemzeti Bank közvetítésével, a kölcsön jó részét úgy biztosították, hogy az ország aranytartalékainak egy részét lekötötték.

Az arany ideális eszköz biztosítékként a hitelkockázat csökkentésére. Éppen ezért már most látható az arany hasznosítása a magán szektorban. A bankok szerte a világon, egyre gyakrabban elfogadják az aranyat biztosítékként. Európában, mind az LCH.Clearnet és ICE Clear Europe mostantól elfogadja az aranyat fedezetként a származtatott szerződésekre. Az arany a hitelfedezet egyik legrégebbi formája. Ilyen módon használják az egyének és intézmények évszázadok óta. Nagymértékben ez az arany célja. Azokban az országokban, ahol elég bölcsen kiépítésre kerültek jelentős aranytartalékok az elmúlt években, most itt az ideje, hogy kihasználják ezt az előnyt.