Az arany idén soha nem látott ütemben drágult, és újra bebizonyította, hogy válságos időkben a befektetők első számú menedéke. Háborúk, vámháborúk és bizalmi válságok hajtják felfelé az árát, miközben a Magyar Nemzeti Bank tartalékai is rekordméretűre nőttek. De vajon örök menedék-e a nemesfém, vagy csak egy túlfűtött illúzió, amely bármikor kifulladhat?

Az arany újra a figyelem középpontjába került. A nemesfém a történelemben mindig jelen volt: birodalmak kincstáraiban, háborúk árnyékában, békés korszakok gazdagságának jelképeként. Most ismét felragyog, és úgy dönti a rekordokat, mintha nem ismerné a határokat. Idén már több mint 45 százalékkal drágult, miközben a világot vámháborúk és fegyveres konfliktusok tartják bizonytalanságban. Hiszen az emberek ösztönei nem változtak: ha jön a vihar, menedéket keresnek. És mi lehetne biztosabb menedék egy ilyen változásokkal terhelt időszakban, mint ez a fém, amely évezredeken át őrizte értékét? Miközben az ezüst és a platina is új csúcsokra jutott, az arany most ismét bebizonyítja, hogy sem technológiai hype, sem új divat nem veheti el tőle a trónt. Az árfolyamok alapján a mesterséges intelligencia körüli eufória is elhalványul mellette – az arany most mindent visz.

A téma megkerülhetetlen része, hogy a magyar aranytörténet is bővelkedik fordulatokban. A rendszerváltás után a jegybank akkori vezetése úgy döntött, a tartalékokat radikálisan megnyirbálja: 46 tonnáról egészen 3,1 tonnára zsugorodott az ország aranykészlete. Ez a szerény állomány aztán évtizedekig, 2018-ig változatlan maradt. A fordulat hét éve érkezett el. A Magyar Nemzeti Bank ekkor elkezdte újraépíteni a tartalékot, és azóta többször jelentős vásárlások mellett döntött. Legutóbb tavaly szeptemberben bővült a készlet, amely ma már eléri a 110 tonnát.

A világpiaci csúcsok tükrében ez a stratégia ma különösen értékesnek tűnik. Az arany tehát nemcsak a világ befektetőinek fantáziáját ragadta meg. De vajon meddig tarthat még ez a szárnyalás? Lehet-e továbbra is biztonságos menedék a válságok idején, vagy eljön a fordulat pillanata? És mit jelent mindez a magyar befektetőknek, akik egyre inkább keresik a stabil értékőrző eszközöket? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Regős Gáborral, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdászával.

Az arany mindig ott volt a befektetők világában. Úgy a leggazdagabbak portfólióiban, mint a kisebb megtakarítással rendelkező háztartásokban. Az arany sokszor nemcsak dísz vagy emlék, hanem a biztonság jelképe is. Gondoljunk csak arra az arany étkészletre, amelyet a Szabó család is féltve őriz, és csak ünnepnapokon kerül az asztalra. Ez nem csupán örökség a nagyszülőktől, hanem garancia is: az arany nem kopik el, és értékéből sem veszít drasztikusan.

Népszerűsége azonban hullámzik. Amikor nyugodt a világ, kevésbé keresett. De ha jönnek a viharok, ha a gazdaság ingadozik, az arany ára szinte törvényszerűen megindul felfelé. Egy kézzelfogható, örök menedék – így tartja a közvélekedés. Az elmúlt évek válságai, háborúi és kereskedelmi feszültségei pedig éppen olyan bizonytalan közeget teremtettek, amelyben az arany ismét a figyelem középpontjába került. Ma újra tömegek fordulnak felé, mint az egyik legbiztosabb kapaszkodó felé.

Ugyanakkor – ahogy arra Regős Gábor is felhívta a figyelmet – az arany más, mint egy részvény. Nem fizet osztalékot, nem termel hasznot, nincs mögötte cég vagy profit. Csak az számít, hogy éppen mennyit ér a piacon. Ha sokan menekülnek aranyba, az ár felfelé szökik. De eljön egy pont, amikor a befektetők úgy érzik: túl drága lett. Nem éri meg már újabb unciát venni. Ilyenkor a kereslet megtorpan, és vele együtt az ár is visszaesik. Az arany nem pusztán biztonságot jelent, egy hullámzó történetet is mesél. Árfolyama a háborúk és válságok ritmusára mozdul, maga is őrizi a történelem lenyomatát. Minden mozgása arról árulkodik, hogy a világ éppen milyen időket él.

Befektetői szemmel nézve adódik a kérdés: vajon most is biztonságos menedék az arany, vagy jelenleg inkább túlfűtött a piac? A válasz valahol a kettő között rejlik. Az aranyat hagyományosan menedéknek tekintik, hiszen kézzelfogható, nem tűnik el egyik napról a másikra, és szankciókkal sem lehet elvenni. Csakhogy ettől még nem lesz stabil. Ahogy említettük az elmúlt egy évben 45 százalékot ugrott az árfolyama. Ez sokak szemében már túlértékeltséget jelenthet, mások szerint viszont bőven van még tér a növekedésre. Regős Gábor úgy látja, nincs olyan határ, amely fölé az arany ne mehetne – a piac hangulata az, ami végső soron eldönti az árát.

Az arany árát sok minden mozgatja, de két tényező mindenképpen kulcsfontosságú:

mit csinálnak az országok a nemzetközi tartalékaikkal, és hogyan viszonyulnak hozzá a háztartások, befektetők. Ha egy jegybank úgy dönt, nagyobb szerepet szán az aranynak, az rögtön felhajtja a keresletet. Ugyanígy hat, ha a családok és a befektetők is menedéket látnak benne. Az arany nem önmagában válik értékessé, ez attól is függ, hogy mit gondolnak az emberek a többi eszközről. Az elmúlt időszakban a geopolitikai feszültségek, az orosz tartalékok befagyasztása és az Egyesült Államokkal szembeni bizalmatlanság mind az arany malmára hajtották a vizet.

forrás:index.hu